Vasárnap reggelre kábán nézvén a leltárt,

asztalon a két üres borospohárt,

egy ráncosra gyűrt ágy,

hol kiélte magát az elemi vágy,

hűlt helyét a hazamentmárnak,

s nem látodtöbbéazéletben szerelemcsatárnak.

Vasárnap reggelre bizseregve emlékezve tegnapra,

nem tagadva, hogy fel voltál izgatva,

hittél csóknak, ölelésnek és mosolynak,

bóknak, könyörgésnek, sok apró kis sóhajnak.

Vasárnap reggelre kínnal összeszedve

illúziókat, mik el lettek veszve,

vad orgia után üresen csendesedve.

Vasárnap reggelre szívszakadva tudva,

így van ez, ha ki lettél józanodva,

s hogy megtörtént,

mégis csak attól szép,

hogy nem lesz folytatva...