Emlékezz! Élő testté lettél.

Lélegezz! Válj szent lélegzetté.

Ne nézz hátra, anyád konyhája mára már zárva.

Hasalj a földre, nem muszáj örökké talpon állva.

Légy ezüstcsillaggá, hódíts az égből,

Vedd el a részed a mindenségből.

Taposs üvegszilánkon, engedd, hogy fájjon,

Kacagj bátran az őrjítő magányon.

Vágyj! Szeretkezz a tánccal,

Kínozd meg magad százévnyi ránccal.

Bújj ködbe, füstbe, tűzbe vagy víz alá,

Sohase félj, mert nem a vég lesz a halál.

Ordítsd a süket fülbe, hogy te ott voltál, figyeltél rája,

Álmodd, hogy álmaidnak te vagy a királya.

Sírj néha, hisz ledől majd minden idill,

Szűnj meg, ha kell, mint az összes illúzió.

Hagyd mindig, hogy jöjjön, minek el kell majd jönni,

Mert élni születtél, nem csak működni.