Kínpadon

Különös álom ülte meg lelkemet,
Fadárda döfködte mélyen testemet.
Az iszonyú kín csontig hatolt,
De senki sem erőszakolt.

Magam tartottam mellkasom, s karom,
Pedig ébren azt mondom, nem akarom.
Fájdalmas lyukakkal teli testem,
A látványtól összeestem.

Az szolgálhat lelkem vigaszára,
Hogy az utolsó lyuk volt csak hátra.
Barátim erőből főzzetek levest,
Hogy kibírjam a célegyenest!

Kívánság

Fekete angyal mikor jössz már értem,
Mit kellett, már nem megéltem?
Miért hagysz itt egyedül?
Rám a sor mikor kerül