Ha belegondolok életem 32 évébe,gyermekkorom kivételével végig egy dolog motivált igazán. A halált kerestem,a lelkemben úttalan utakon,míg végül ő talált rám. körbevett, melankolikussá tett,megtanított szeretni,s talán jobban mint ahogy az élet tanított volna.Megmutatta a halál szép és egyben a legkegyetlenebb arcát.Így tudom ma elviselni az elviselhetetlent,hogy napról-napra megszakad a szívem........
-G-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése