A magány gyilkosa

0.Hideg sóhajra egyszerű tanács,

Mély gödörből gyors visszarántás.

Sötétben is lebegő halk pillantás.

1.Ordító hiány a magány,

A vita, a létező szó hiánya,

mikor az arc nem érinthet.

2.Barát nélkül a vészt sípló sikoly,

Tompán halk szájtátás,

Nem hallja senki, céltalan.

3.Ha van barát, a halk sóhaj is elég,

Ő megérzi annak veszélyes csendjét,

S kivirágoztatja a lélek kertjét.

4.Minden szó egy apró virág,

Ha tanácsot jelent, ha vitát,

Megöli a csend halálos magányát.

5.A szó átjárja a fül minden csigáját,

mint virágillat az orr nyálkahártyáját,

S ezek összehúzzák a jóérzések minden idegszálát.

6.A barátság a lélek fája,

Mentőövek hatalmas lombkoronája,

Édes gyümölcsök anyája.

7.A barátság új család dadája,

Minden sánta ember falába,

A rohadt szúrós magány halála.

8.A barátság egy fényes tér,

mely körbe vesz s megvéd.

Igazat, égit táplál beléd.

9.Barátság nélkül én,

Mint Nap nélkül a Hold fény,

Mondhatom, semmit sem ér!